Hooligans a magasban

2006-09-05

Nem bírnak magukkal a Hooliganok. A fiúk most éppen egy épülő viadukt 88 méter magas pillérét vették uralmuk alá.

Na persze nem magaslati levegő után vágytak, hanem új klipjük forgatása miatt költöztek egy napra a felhők közé.

- Én arra gondoltam, hogy ha a melósok kibírják, akkor én miért ne? – mondta Csipa.

A szédítő magasság csak a földről csábító. A banda nem egyhangúan rajongott ezért az ötletért. A hídra valahogy fel is kellett jutni.
 
- Hát most már csak lefele lesz probléma, reméljük, hogy lejutunk épségben, mert egyébként ott a liftben nagyon kicsi a tér, és akkor ott még attól parázok – mesélte Norbi.

- Azért felfelé leültünk ketten a mihez tartás végett, le ne fújjon minket a szél – árulta el Tibi.

Bezzeg amikor még mindannyian kissrácok voltak, a veszélyről csak a szülők papoltak nekik, ők meg semmibe vették. Egy-két kéz és lábtörés meg se kottyant, sőt a kényszerpihenőt újabb és újabb vakmerő attrakciók követték.

- Hát Szerencsen, volt egy ilyen szemétbánya, de annak idején a csoki gyárból odahordták ki a hulladékot. Édesség-szemét-hulladék-bánya, vagy valami ilyesmi, hát az is van vagy 30-40 méter mély, mi ott fogócskáztunk.

A fogócskát végül felváltotta a zenélés, a fiúk most már ebben élik ki magukat, egyedül az együttes énekese, Csipa az, aki a mai napig nem bír magával. Többnyire a saját kárára.

- Úgy biciklizem, ahogy mások nem, viszont óvatosan, hogy épségben menjek fel a színpadra – mondta Csipa. – Egyszer részegen mentem haza, de nem törtem össze magam, tényleg annyira elálmosodtam, elfáradtam a buliból hazafelé menet, hogy eldőltem a biciklivel, annyira lelassultam, hogy eldőltem.

Szerencsére Csipa a bringáját most otthon hagyta, tehát kéz és lábtörés nem fenyeget.
Legfeljebb egy kis szédülés, mert bizony létezik olyan magasság, amire még ők sem vágynak olyan nagyon.