Csipa, Endi, Tibi és Norbi ismét új lemezzel jelentkezik, és ennek apropóján meséltek a Popcornnak a gyerekkori barátságról, a banda mindennapjairól és a rock'n'roll életforma rejtelmeiről, amiről náluk bizony kevesen tudnak többet.

''A rockzene mindig újra divatba jön, mint a farmer!''

 BOHÉM ÉLET

Ezt a meglehetősen sokat mondó címet viseli a Hooligans hatodik albuma. A fiúk valóban tudnak a zenéléssel járó rock’n’roll életformáról, amelynek jó ideje ők maguk is lelkes „művelői”.

A sokak által irigyelt zenészéletnek azonban árnyoldalai is vannak.

„A rock and roll életforma: szórakozás, mulatozás, piázás, csajozás, ami nagyon jó tud lenni. De sajnos néha az ember közben olyan kapcsolatokat tesz tönkre vele, amik fontosak lennének, olyan embereket veszít el, akik több szeretetet és törődést érdemelnének.”

VÉRÜKBEN A R'N'R

Persze, ha valaki azt hinné, hogy a rockzenészek élete csak a sörösüvegek lóbálásából állt, azt nagyon hamar megcáfolják a srácok.
„Nem állítjuk, hogy egy kortyot sem iszunk, de koncert előtt például nem rúgunk be, mert úgy nem lehet játszani, és azt megtanultuk, hogy a zenekar a legfontosabb. Rockzenésznek lenni sok külső szemlélő számára egyet jelent az alkoholizmussal, pedig ez nem igaz.

Van olyan, aki koncert után hazamegy, példás családi életet él, és olyan is, aki meg nem. De ez azért van, mert olyan a vére, hogy akkor se tudna megmaradni egy helyben, ha nem lenne zenész – elemezték a kérdéskört a Huligánok, akik beavattak minket alkoholfogyasztási szokásaikba is.

„Tibi egynapos ivó, Csipa mindig is szolidabb volt ebből a szempontból, Endi több napot is végignyom egymás után, de aztán három hétig a piára sem tud nézni. Azt azért eláruljuk, hogy az utóbbi időben már visszavettünk a tempóból, mindenki többet van a családjával, a párjával, a privát baráti körével. Bírjuk egymást, de nem egészséges állandóan együtt lenni, nem erőltetjük magunkat a másikra. Kicsit megritkultak a hatalmas közös bulizások.”

MINT NÉGY TESTVÉR

Bár maga a Hooligans „csak” 9 éve létezik, a tagok közül Endit, Tibit és Csipát csaknem harmincéves barátság fűzi össze.
Együtt nőttek fel Szerencsen, együtt kezdtek el zenélni, ismerik egymás szüleit, testvéreit már gyerekkoruk óta. Szinte már egy családnak is számítanak, és mint minden családban, néha náluk is vannak súrlódások, de úgy gondolják, ennyi év után ez teljesen természetes.

„Tibivel már 30 éve együtt zenélünk, óvodáskori barátság a miénk. Volt olyan, hogy összekaptunk, de csak egy-két napig tartott, és ha épp valamin össze is vitatkozunk, nem megy a zenekar rovására, mert ez egy jó értelemben vett munkahely. Vagy építő szándékú összeveszések vannak, vagy néha egészen gyerekes szintű hülyeségeken vitatkozunk, például, hogy kinek ki a legjobb nő. Ez ugyanolyan, mint amikor szakítasz a szerelmeddel, és megkérdezik, min vitáztatok, és akkor azt mondod, hogy tulajdonképpen semmin, de közben mindenen. De a lényeg: tartós harag sosem volt közöttünk” – mesélte Endi.

VAN BENNE RENDSZER

A fiúk ennyi év alatt alaposan kiismerték egymást, mindenkinek tisztában vannak a jó és a rossz tulajdonságaival egyaránt. Talán ettől is megy nekik ennyire jól a közös munka. „Tibi hirtelen haragú, de ugyanolyan hamar ki is adja a mérgét, Csipa nagyon nyugodt természet, fát lehet vágni a hátán, Norbi keveset szól, de akkor olyat…”

A csapat egységén belül pedig mindenkinek megvan a saját feladata – Endi szervezkedik, Norbi a pszichológus, Csipa a frontember, Tibi a zeneszerző. „Tibi az, aki éjjel-nappal a stúdióban van, az ő ötletei alapján születnek a dalok. Ha az alapok megvannak, mi is csatlakozunk, készülnek a demók, feljátsszuk a nótákat. Egy lemez elkészítése nagyjából fél éves intenzív munkát jelent, mindig pont annyit írunk meg, amennyi a lemezre rákerül. Az évek során náluk ez a rendszer alakult ki és vált be” – engedett bepillantást a munkafolyamatba a banda, sőt azt is elárulták, hogy egyik előző lemezükre sem fog hasonlítani a Bohém élet. A rockcsapat a lemezbemutató turnét jövő márciusra tervezi.

AMÍG A FÖLD KEREK, MINDIG LESZNEK ROCKEREK

A Hooligans tagjait arról is kifaggattuk, szerintük igaz-e, amit sok zenész állít, hogy a rockműfaj egyre többet veszít a népszerűségéből amiatt, hogy a rádiók nem szívesen játsszák ezt a fajta zenét. Csipáék tulajdonképpen pozitívan látják a dolgokat. „A rockzene egyáltalán nem haldoklik, inkább csak haldoklott, de most épp visszatérőben van. '96 körül és utána még néhány évig nagyon durva volt a helyzet, akkor tényleg nehéz volt a keményebb zenekaroknak, de ennek vége. A rádiók nem szeretnek rockzenét játszani, de közben valamiért mégis minden rockosabb hangzású bandának egyre jobban beindul a szekere. A rock mindig visszatér, újra és újra divatba jön, mint a farmer.”